Akut középfülgyulladás tünetei

•  Nyomtatás 
• Email

Középfülgyulladás fülfájdalom tünetei okai és kezelés

INFÚZIÓS KEZELÉS KÖZÉPFÜLGYULLADÁSBAN ←

A középfülgyulladás kezdetét a fülben jelentkező váratlan és hirtelen jelentkező fülfájdalom, dugulásérzés, fülpattogás, fülkattogás, halláscsökkenés, hallásromlás és hőemelkedés jellemzi. 

A középfülgyulladás első szakára már jellemző a jellegzetes tünet a kínzó fülfájdalom. A fülfájdalom tűrhetetlenné válik, amikor a gyulladásos izzadmánnyal kitöltött dobüregben fokozódik a nyomás. A nervus trigeminus ágaival gazdagon ellátott dobüreg nyomása nemcsak helyi fájdalmat vált ki, hanem a fülfájdalom kisugárzik a fejtetőre, halántékba és fogakba is.

A fülfájdalom jellege állandó, szúró fülfájdalom, lüktető fülfájdalom, tépő fülfájdalom, szakító fájdalom, hasigató fájdalom. A fülbetegség első szakában a dobüreg átfúródásáig a betegség képében a fülfájdalom uralkodik. A középfülgyulladásnál a fülben érzett fájdalom nappal kicsit csökkenhet vagy rövid időre akár szűnhet is, de rendszerint a hasogató, lüktető fülfájás éjjel éri el a maximumát, amitől a beteg nem képes aludni. A középfülgyulladás első szakában néha jellegzetes az igen magas láz, kínzó fejfájás, elesettség, hányás, halláscsökkenés és szédülés.

Középfülgyulladás és hőemelkedés

Középfülgyulladásban jellegzetes tünet a hőemelkedés. A heveny középfülgyulladás általában 38-39°-os lázzal kezdődik, néha akár hidegrázással is járhat. Általános fertőző betegségben jelentkező középfülgyulladásnál a láz hirtelen ugrik fel. A láz mértéke a középfülgyulladás súlyosságától és a fertőzés virulenciájától függ. Magas hőmérséklet kiugrás, láz jellemzi a középfülgyulladás viharos kezdetét, de a kórjóslat tekintetében a láznak nincs jelentősége.

Középfülgyulladás és halláscsökkenés

A halláscsökkenés, esetleg fülzúgás a középfülgyulladás állandó tünete. A középfülgyulladásban a légvezetés ártalma a jellemző (vezetéses típusú halláscsökkenés), mivel a folyadékkal telt dobüreg nem képes a hangot átvezetni. Minthogy az izzadmány nyomja a belsőfül ablakait és toxinhatás is jelentkezik, ez károsíthatja akár a belsőfület is és idegi jellegű halláscsökkenés (percepciós típusú halláscsökkenés) alakulhat ki. A vezetéses halláscsökkenés és az idegi halláscsökkenés ilyen esetben együtt jelentkezik (kevert típusú halláscsökkenés), ezért a hangfelfogó képesség, a nagyothallás igen kifejezett lehet. Audiogrammon a hallásvizsgálat minden frekvencia tartományban halláscsökkenést mutat. A beteg suttogást egyáltalában nem hallja, a társalgó beszédet csupán közvetlen közelről érzékeli.

Középfülgyulladásban a halláscsökkenésen kívül a betegek gyakran panaszkodnak fülzúgásról, amelyet kopogás, fülcsengés, fül sercegés, fül morajlás, suhogó hang, lüktetés fül sípolás, fül ciripelék, fül pattogás formájában észlelnek. A fülzúgás és fülcsengés keletkezése kapcsolatban van a középfül nyálkahártya vérbőségével, valamint a dobüreg belső falában, a szimpatikus idegfonatok ágainak izgalmával. A fülzúgást a belsőfül, Corti-szerv érzősejtjeinek izgalma is okozhatja, amelyet a kerekablakon keresztül átjutó toxinok okoznak.

Középfülgyulladás és dobhártyaváltozások

Középfülgyulladásban komoly változások figyelhetők meg a dobhártyán. A középfülgyulladás kezdetén, a dobhártyán elhatárolt vérbőség észlelhető a felső-hátsó kvadránsban. Heveny középfülgyulladásban szembetűnők a belövellt dobhártyán a kitágult erek (radier erezettség). Különösen tágult egy aránylag nagyobb ér a kalapács markolatán. A vérbőség a későbbiekben elmosódottabbá válik és a dobhártya rózsaszín, vörös, sötétvörös színűvé válik. A gyulladás előrehaladtával a dobhártya részletei már nem különböztethetők meg. A dobhártyán a fénykúpreflex megszűnt. A dobhártya tapadási helyén a dobhártya gyűrűjének vonala elsimul és a hallójárat csontos fala közötti átmenet megszűnik. A hallójárat csontos szakaszának bőre is vérbővé válik.

A dobhártya színe néha a gyulladás tetőfokán is szürkés-fehér maradhat, különösen csecsemőkorban. A dobhártyának a színe tévedés forrása is lehet, mert a dobhártya színéből ítélve esetleg nem ismerik fel az akut gennyes középfülgyulladást. A valóságban a szürkés színt a dobhártyán tapadó, és a dobhártyáról a gyulladás következtében levált hámsejtek adják. A lepedék óvatos eltávolítása után ilyen esetben is szemünk elé tűnik a vérbő, vörös dobhártya.

Az akut középfülgyulladásban a dobhártya helyzete is megváltozik, kifelé domborodik. Ez a dobhártya elődomborodás különösen a felső negyedekben kifejezett. A dobhártya elődomborodása a dobhártya beszűrődésének és duzzanatának, illetve a dobüregi váladék és genny nyomásának a következménye.

Középfülgyulladás és csecsnyúlvány érzékenység

Az gennyes középfülgyulladás kezdetén kifejezett reakció észlelhető a csecsnyúlvány (processus mastoideus) csonthártyájának területéről. A csecsnyúlvány elülső falának bőre, megegyezik a hallójárat csontos szakaszának felső hátsó falának bőrével.

A külső fal vérbősége nem kifejezett, de bizonyos nyomás fájdalom itt is kiváltható. A csonthártya reakciója általában múló jellegű, a dobhártya átszakadása után általában megszűnik.

A gennyes középfülgyulladásban a dobüregben lefolyó gyulladás tetőpontján az izzadmány nyomása elősegíti a dobhártya átszakadását (dobhártya perforáció, dobhártya szakadás), ami rendszerint a dobhártya legnagyobb domborulatán történik.

Kedvező körülmények között (a kórokozó csekély virulenciája, a beteg jó általános állapota, stb.) a gyulladásos folyamat az első szakban megállhat és vissza is fejlődhet.

A dobhártya átszakadása jelentősen megváltoztatja a középfülgyulladás tünettanát és lefolyását. A fülfájdalom a dobüregben lévő nyomás csökkenésével csillapszik, vagy megszűnik. A láz hirtelen, vagy fokozatosan csökken, a beteg általános állapota javul. A második szakasz alatt a beteg láztalan, vagy csak hőemelkedése van. A javulás még nem jelenti a gyógyulást, minthogy a középfülben a gyulladásos folyamat az átfúródás bekövetkeztével még nem szűnt meg, csupán nyugodtabb lefolyásúvá vált a gyulladás. A dobhártya vizsgálatakor látható, hogy a dobhártya vörös, sőt némileg elődomborodó, részletei nem különböztethetők meg. Az átszakadt dobhártyanyílásból nyomás alatt ürül a gennyes váladék, amely gyakran lüktető, pulzáló fényreflexet ad.

A váladék lüktetését az okozza, hogy a vérbő és megvastagodott dobüreg nyálkahártya minden szívdobbanásakor tágítja az ereket és az átterjed a gyulladt dobüregi nyálkahártyára. A szívlökéssel szinkron kinyomódik a gennyes váladék az átfúródás nyílásán keresztül és ez pulzálás mikroszkóp alatt jól látható.

Közvetlenül az átfúródás után a középfül váladéka az esetek többségében savós véres, majd fokozatosan sűrűsödve nyálkás gennyes, illetve gennyes jelleget ölt.

A heveny középfülgyulladás váladéka általában szagtalan. Ha a középfülgyulladáshoz a külső hallójárat gyulladása is társul, akkor a hám leválása és bomlása következtében a váladék kellemetlen szagúvá válik.

A gennyhez néha vér keveredik. Fülvérzés akkor tapasztalható, ha sarjszövet fejlődik a középfülben, valamint grippés középfülgyulladás esetén.

A gennyes középfülgyulladásban a váladék mennyisége függ a gennykeltő baktériumtól, a gyulladásos folyamat kiterjedésétől és jellegétől. Súlyos esetben a váladék mennyisége igen bőséges, különösen akkor, ha a folyamatban a csecsnyúlvány sejtjei is részt vesznek (mastoiditis). Híg genny nagyobb mennyiségben általában 6-7 napon át ürül, majd fokozatosan csökken, és sűrűbbé válik. Tejfölszerűvé és igen bőségessé válik a genny, ha a gyulladásos folyamat beterjed a csecsnyúlvány sejtjeibe (mastoiditis).

A középfülgyulladás gyógyulása

A heveny gennyes középfülgyulladás gyógyulása során a váladék csökkenésével fokozatosan megváltozik a fültükri kép. A dobhártya vérbősége és beszűrődöttsége csökken, a dobhártya részletei megkülönböztethetőkké válnak és a hallás javul. A dobüregben a váladék mennyisége egyre csökken, majd megszűnik. Jól láthatóvá válik a kalapács rövid nyúlványa. A dobhártya diffúz vérbősége mellett ismét láthatóvá válik a dobhártya erek sugaras belövelltsége (radier erezettség), mint a betegség kezdetén. A dobhártya lyuk nyílásának szélei összetapadnak, a hallás javul, majd teljesen visszatér.

Az akut heveny középfülgyulladás rendellenes lefolyása

Az akut heveny középfülgyulladás rendellenes lefolyása esetén a dobhártya átszakadást követően a láz nem csökken és a beteg általános állapota sem javul. Ezt az akut heveny középfülgyulladás szövődménye okozhatja, ha a középfülgyulladás átterjedt a csecsnyúlványra, kialakul a gennyes csecsnyúlvány gyulladás (gennyes mastoiditis).

Gennyes mastoiditisben gyakran kiugrik a láz és fájdalom jelentkezik a fülben és a fül mögött. A hallójárat nyálkahártya csecsszerű elődomborodása rendszerint a felső negyedekben észlelhető, elfedi a dobhártya gyulladt nyálkahártyájának átszakadt nyílását. A dobhártya kiboltosulás tetején rendszerint kis nyílás látható, amelyen keresztül finom cseppekben, pulzálva ürül a genny. 

Az otitis normális lefolyástól történt eltérésre, és mastoiditis kialakulására mutat az a tünet is, ha a bőséges gennyedés egy hét múlva sem csökken. A mastoiditisben a fül mögötti légtartó üregek elgennyesedése, az egyes sejtek közötti csontválaszfalak pusztulása következtében jönnek létre, és valóságos gennytályogot képeznek.

A külső hallójárat gyors megtelődése mellett néha az egész gennytömeg lüktetése észlelhető. Ez olyankor fordul elő, ha a beolvadt csecsnyúlvány gyulladás elpusztítja a koponya alapján lévő csontot és az agyburkok lüktetése áttevődik a gennyre.

Az akut mastoiditisben a csecsnyúlványra gyakorolt nyomás általában a betegség első napjaiban fájdalmas, de ez a tünet megszűnik, amikor a dobhártya átszakad. 

Az akut heveny középfülgyulladásban és mastoiditisben a vérkép balra tolódik. Az elhúzódó fülfolyás (4-6 héten túl) önmagában is eltérést jelent a betegség megszokott lefolyásától. 

Akut gennyes középfülgyulladás kimenetele

A heveny középfülgyulladás leggyakrabban gyógyulással és a hallás teljes visszatérésével végződik. A dobhártya szakadás bezáródik, szélei összetapadnak, a dobhártya perforáció nyomtalanul eltűnik, illetőleg alig észrevehető heggel gyógyul össze. Olyan esetben, amikor a dobhártya perforáció nagy, alakja pedig kerek, vagy ovális, a dobhártya külső és belső hámrétegének regenerációja következtében vékony heggel záródik. Az ily módon kialakult álhártya külső rétege hámból, belül nyálkahártyából áll, de hiányzik a dobhártya középső rugalmas rostos rétege. A dohbátyában heges fehér foltok, mészsólerakódások is megjelenhetnek, amelyek korlátozzák a dobhártya mozgását (meszes plakkok, tympanosclerosis).

Ha a középfülgyulladás kimenetele eltért a megszokottól, akkor súlyosabb maradványállapotok maradhatnak vissza. 

1. A nyálkahártya gyulladásos folyamatának és a dobüregben képződött izzadmány szervülésének eredményeképpen, hegek, összetapadások, és összenövések keletkeznek a dobhártya és a dobüreg falai, valamint a hallócsontok, stb. között. Ez az elváltozás csökkenti a dobhártya és a hallócsont láncolat mozgékonyságát és maradandó halláscsökkenést eredményez. Kialakulhat tympanosclerosis, amely során dobhártya rostos rétegei közt és a középfül nyálkahártyájában, foltokban hyalinos degeneráció és meszesedés (calcifikáció) alakul ki. 
2. A dobhártya perforációs nyílása nyitva maradhat, szélei lezáródnak, behámosodnak és a dobüreg nyitott marad. Krónikus középfülgyulladás (otitis media chronika mesotympanalis) alakul ki, amelyben az állandósult dobhártya perforáció (dobhártya lyuk) mellett a gennyszivárgás időszakonként kiújul és a hallás tartósan romlik (vezetéses típusú, vagy kevert típusú halláscsökkenés).  Az akut középfülgyulladás krónikussá válását elősegítheti a szervezet általános legyengülése, a nem kielégítő táplálkozás, és a helytelen kezelés. 
3. Abban az esetben, ha az akut középfülgyulladás szövődménye a mastoiditis is kialakul, akkor már fülműtéti beavatkozás szükséges, a beteget azonnal meg kell operálni. 

Akut gennyes középfülgyulladás szövődményei

A gennyes középfülgyulladás szövődményei közé tartozik, ha a fertőzés rátérjed a belsőfülre, az agyburkokra és a vénás öbölre (véna jugularis). Ezek az életveszélyes szövődmények, amelyeket azonnal operálni kell! 

Heveny középfülgyulladás felismerése, differenciáldiagnózisa 

A heveny középfülgyulladás felismerése az esetek többségében nem okoz nehézséget.

A panaszok jellegzetesek, a fültükri kép típusos, a tünetekhez halláscsökkenés társul, amelyek egy jó szakember számára elég adatot nyújtanak a kórisme megállapításához.

Az akut középfülgyulladást néha el kell különíteni diffúz, vagy a körülírt (hallójárat furunkulus, circumscript) külsőfül gyulladástól.

Néhány közös tünet (fájdalom, gennyes váladék) megnehezítheti az elkülönítő kórismét, különösen akkor, ha a hallójárat beszűkülése miatt a dobhártya nem látható. 

Heveny középfülgyulladás diagnózis felállításakor fontos szempontok:

1. A külsőfül gyulladásban a váladék mindig csupán gennyes, sohasem nyákos, mivel a külső fülben nincsen nyálkahártya, ami a nyákot termelné. A nyákos váladék kétséget kizáró módon a középfül betegségét jelzi. 

2. A külsőfül gyulladás, hallójárat gyulladás kísérletében ritkán észlelhető nagyfokú halláscsökkenés, középfülgyulladásra viszont ez jellegzetes.

3. A külsőfül gyulladás alkalmával a hallójárat falának érintése fájdalmas, pl. tágasabb fültölcsér bevezetésekor, fülfájdalom jelentkezik a fülkagyló meghúzásakor, vagy a tragus megnyomására. Ezek a típusos tünetek a külső fül gyulladására. Külső fülgyulladásban jellegzetes a rágáskor jelentkező fájdalom, amely a hallójárat elülső falának az állkapocs ízülettel való szomszédságával magyarázható. A fülben érezhető lüktetés viszont inkább a középfülgyulladásra jellemző tünet.

Heveny középfülgyulladás kimenetele, kórjóslata 

A beteg általános állapotának rendszeres megfigyelésével és a helyi elváltozások dinamikájának észlelésével sok fontos adatot nyerhetünk a betegség súlyosságának és a kórjóslatnak megítélésére.

A genny szabad lefolyása mellett is jelentkező láz, a vérkép tartós eltolódása, makacs fejfájás, általános gyengeség arra mutatnak, hogy a szervezet intoxikációja nem szűnik. Ennek oka lehet a fertőzés, magas virulenciája, illetőleg a védgátak károsodása.

A helyi gyulladásos folyamat fokozódása és terjedése mellett szól a fülváladék mennyiségének fokozódása, nyomási fájdalom megjelenése a csecsnyúlvány fölött, valamint a halláscsökkenés és a fültükri elváltozások súlyosbodása.

Heveny középfülgyulladás kezelése

A heveny középfülgyulladást a betegség első napjaiban általános és helyi kezelésben gyógyítjuk. A beteget otthon ágyba fektetjük, belsőleg lázcsillapító szereket adagolunk. Láz esetében, a szövődmények kialakulásának elkerülése végett is, antibiotikum adása feltétlenül javasolt. 

Helyileg kedvező hatású lehet a felmelegedő borogatás, ami csökkenti a fülfájdalmat és kedvezően befolyásolja a folyamat felszívódását. A borogatást oly módon alkalmazzuk, hogy jól felmelegedjék a csecsnyúlvány környéke is. Alkohol-, vagy Burow-oldatba mártott géz-, kiválóan alkalmas a borogatásra. Egyesek ajánlják a fül felmelegítését sollux lámpával naponta 2-3-szor 16-20 percig, azonban ez inkább beolvadást eredményez, mind valódi gyógyulást. 

Bizonyos esetekben a meleg nem csökkenti a fájdalmat, ilyenkor hideg fül borogatást alkalmazunk, jégzacskó formájában.

A túlságos hidegbehatás ellen a fül környékét gézzel fedjük, és erre helyezzük a kis, jéggel töltött gumizacskót. Gyermekeken különösen gyakran kell ezt cserélni, nehogy fagyás alakuljon ki a bőrön.

A középfülgyulladás kezdeti időszakában egyes fülcseppek is fájdalomcsillapító hatást fejtenek ki, ha a külső hallójáratba cseppentjük. 

Heveny középfülgyulladás mellett az esetek többségében kifejezett gyulladásos jelenségek észlelhetők az orrban és orrgaratban, amelyek gátolhatják a gyógyulást, minthogy elzárják a fülkürt belső szájadékát. Az orr, az orrgarat és az arcüregek kezelése hozzátartozik a középfülgyulladás terápiájához, gyógyításához. Ezért orrcseppek alkalmazása feltétlenül ajánlott. 

Az esetek bizonyos százalékában javulás, sőt gyógyulás érhető el konzervatív kezeléssel. A dobüregben lévő izzadmány felszívódik, a dobhártya feltisztul és a hallás helyreáll.

Az esetek többségében a dobüregben lévő gennyes váladék a dobhártyán keresztül áttör (dobhártya perforáció), és gennyszivárgás indul a fülből.

Nem célszerű kivárni a dobhártya átszakadását. A túlzott várakozás a fertőzés fokozott felszívódásának veszélyét rejti magában, és ha szakad a dobhártya, az később heggel, és maradandó halláskárosodással is járhat. A dobüregi genny az agy fele is betörhet és intracranialis szövődmények alakulhatnak ki. A leghatásosabb terápiás és profilaktikus eljárás ilyen esetben kétségkívül a dobhártya bemetszése: a paracentézis, (fülfelszúrás, fülkiszúrás, fülkilukasztás, dobhártya felszúrás). 

A fülcseppek használata akut középfülgyulladás esetében kérdéses, mivel a fülcsepp nem jut be a dobüregbe a dobhártya keskeny résén keresztül, ezért nem is befolyásolja a dobüreg nyálkahártyájának folyamatát. A fülcsepp használata még sem teljesen felesleges, mert fülfolyás következtében kialakult hallójárati gyulladást így kezelhetjük, és a fülcsepp elősegíti a külsőhallójárat tisztítását is.

A genny felhalmozódása és pangása a külső hallójáratban izgatja a bőrt és gyulladást okozhat. A külső hallójárat falának megduzzadása megnehezíti a genny lefolyását, és pangást okozhat a középfülben. A külső hallójárat rendszeres és naponta többször ismételt tisztítása és szárazra törlése, steril tamponnal a legalkalmasabb eljárás a külső hallójárat megbetegedésének a megakadályozására. A hallójárat tisztításával biztosítva van a genny szabad lefolyása. Egyes orvosok előnyben részesítik a genny eltávolításának céljából, a hallójárat kifecskendezését naponta 2-3-szor meleg bórsavoldattal. Véleményünk szerint a fül vákuumos leszívása és áttörlése elégséges. 

A fülbecseppentés mindig a külső hallójárat szárazra törlése után javasoljuk. Ha a hallójárat tisztítását a beteg, vagy környezete végzi, ki kell őket oktatni a hallójárat tisztítás módjára és figyelmeztetni kell a fül sérüléseiben rejlő veszélyekre. Gyermekek fülét ajánlatos vattacsíkokkal felitatni és tisztítani.

Ha a megbetegedés folyamán a dobhártya nyílása szűkül, vagy idő előtt bezáródik, gennypangás alakulhat ki a dobüregben. Ilyenkor tágítani kell a dobhártya perforáció nyílását, vagy meg kell ismételni a paracentézist.

Dobüregi gennypangásra utal a láz kiugrása, fájdalom ismételt jelentkezése és a beteg általános állapotának súlyosbodása. Gátolják a genny szabad lefolyását a dobüregből a dobhártya csecsszerű előboltosulásai.

Feleslegessé válik a helyi kezelés, ha megszűnt a gennyszivárgás. Ha még ilyenkor is jelentős halláscsökkenés észlelhető, rendszeres átfúvásokat (Politzer ballon) és a dobhártya pneumatikus masszázsát végezzük. A kezelést feltétlenül folytatni kell, hogy megakadályozzuk a dobüreg maradandó elváltozásait és összenövéseit.

 vissza az oldal elejére