Zajártalom
Zaj okozta károsodások, zajártalom, Zajártalom oka
A zaj bonyolult fizikai jelenség, nagyszámú hangrezgés társulásából, tehát a legkülönbözőbb magasságú hangok összetevődéséből áll. A zaj nem kívánt és az egyént működésében zavaró, összetett hang. A zaj rezgéskomponensei között olyan hangok is szerepelnek, amelyek csupán fizikai szempontból nevezhetők hangnak (hangrezgésnek), de amelyeket hallószervünkkel nem érzékelünk. Ide tartoznak a hangérzékelés terjedelmén kívül eső hangrezgések. Az alsó hanghatár alatt az infrahangok, a felső hanghatár fölött pedig az ultrahangok is hatással vannak a belsőfülre.
A rázkódás nagy kitérésű rezgésekből áll. A hangok jó része magasságukat tekintve, a hallás területének alsó határa alatt, illetve annak közelében helyezkedik el.
A zajt mértékét, a felületet ért hangenergia mennyiségével jellemezhetjük. Minőségi szempontból a zaj hangspektrumai,hangszínképpel jellemezhető. A hang erejének a hanghullám akadálytalan terjedésekor határozott pozitív és negatív irányú nyomásváltozás felel meg, amely rezgésbe hozza a dobhártyát és a hallócsontokat. Ennek a nyomásnak a változása határozza meg a perilympha mozgását a csigában és a hallóideg környéki végződések (Corti szerv, szőrsejtek) izgalmát okozzák. A rezgések bizonyos intenzitáson túl a nyomásváltozás mechanikusan sértheti az idegvégződéseket.
Az ipari zaj és a környezeti zaj intenzitása csupán tartós behatás után, évek múlva okozhatja a hallószerv károsodását. Az a süketítő hatás, amelyet a szokatlan zaj az emberekre kifejt, valamint azok a jelentős, de múló hallászavarok, amelyek a zaj átmeneti behatására keletkeznek, nem csak a szőrsejtek és Corti szerv degeneratív elváltozásának a következményei. A halláscsökkenés ilyenkor kapcsolatban van a hallásműködés központi gátoltságával is.
A rázkódás fizikai lényege az egyes szerkezeti részek és a legfinomabb szőrsejtek rezgőmozgásának összegeződése, amelyek egymáshoz adódva, bonyolult rezgéskomplexust képeznek. A rázkódást a periódussal (frekvenciával), az amplitúdóval, a gyorsulással és az energiával jellemezhetjük.
Hangsúlyoznunk kell, hogy az említett rezgések a légvezetésen kívül, közvetlenül is elvezetődhetnek a testen keresztül a belsőfülbe, rezgésbe hozhatják a perilymphát és az alaphártyát, amelyek ilyenkor a hallószerv adekvát ingereként fejtik ki hatásukat.
Zajártalom patogenezise
A tartós üzemi zaj hatására keletkező és fokozódó nagyothallás már régen megfigyelt jelentség fülészek körében. A munkahelyi ártalom és foglalkozási nagyothallás kérdése mégis, csupán a múlt század második felében jelent meg a szakirodalomban, a fém-, szállító- és textilipar hatalmas fejlődésének kezdetekor, minthogy ekkor kezdődött a munkások nagyobb tömegeinek foglalkoztatása ezekben, az iparágakban. A fülvizsgálatokból kiderült, hogy a hallószervi ártalom, károsodás a tartós lárma befolyására fejlődhet ki. A zajbehatás időtartamának növekedésével a zajártalom foka, és a halláskárosodás mértéke is növekszik. A zajártalom jellegére vonatkozóan egyértelmű és bizonyított a belsőfül károsodása, amit a belsőfül szövettani vizsgálatai is igazoltak.
A belsőfülben, a csigában megfigyelt elváltozások nem specifikusak a foglalkozási nagyothallásra és a zajártalomra. A belsőfül (csiga) egyéb etiológiájú megbetegedései esetén (öregkori süketség, progresszív nagyothallás, ototoxikus halláskárosodás stb.) is hasonló elváltozások figyelhetők meg.
A zajártalom mértéke és kiterjedése nemcsak a hang magasságától, de a hang erősségétől és a hangbehatás időtartamától is függ. Az elhúzódó, tartós hanghatásra, zajhatásra a csontos fal is reagál, a perilymphatikus teret bélelő endosteumból kötőszövet burjánozhat az endolympha felé, amely kötőszövet később mészsókkal átitatódva, csontszövetté alakulhat át.
A zajkárosodás, mind a magas hangok, mind a mély hangok hatására, a csiga alapkanyarulatban következik be (basocochlearis halláskárosodás).
Az üzemi lárma, üzemi zajkibocsátás elemzésekor kiderült, hogy a zaj összetevői között egyrészt alacsony (50—100 Hz) és magas (2000—3000Hz) hangok dominálnak. A zajártalom és a rázkódás ártalom a csiga felső kanyarulatának spirális ganglionjaiban és a szőrsejtekben degeneratív elváltozásokat okoznak. A zajártalom mértéke és a csigán belüli károsodás helyétől, a hang intenzitásától, a hang magasságától és a zajexpozíció idejétől függ.
Erős zaj hatására a fülben fájdalomérzés is keletkezhet, pl. kazángyártás közben, ha a zaj forrásához közeledünk (pneumatikus kalapács) vérbővé válik a dobhártya a lárma átmeneti behatása következtében. Az akusztikus hatáson kívül a tisztán mechanikai tényezők is okai lehetnek a belsőfül károsodásnak.
Rendkívül meggyőzőek ebből a szempontból a süketnéma kazánkovácsokon észlelt megfigyelések, akik a műhelybe érve, befogják fülüket. Ez a zaj hatására bekövetkező reakció megállapított teljes süketség mellett kétségkívül a zajnak a dobhártyára gyakorolt tisztán mechanikus hatását bizonyítja.
A hallószervre nemcsak a levegőn át vezetett intenzív hangok ártalmasak, hanem az alig hallható hangok és rázkódások is, amelyek a testen és csonton keresztül rezgéssel jutnak a belsőfülbe.
A zaj okozta süketség kialakulásában és kórlefolyásában döntő tényező a zaj hangossága.
A különböző foglalkozásoknak a hallószervre gyakorolt ártalmasságának elbírálása ilyen szempontból nem alapulhat csupán a hang nyomásának megállapításán, tehát annak az erőnek megállapításán, amely rezgésbe hozza a labyrinth folyadékát. Mérni kell a zaj hangosságát, amely a túlsúlyban lévő hangok hangmagasságától függ. A hangosság azonos nyomás esetén is eltérő lehet.
A halláscsökkenés kialakulása a Corti-szerv és hallásközpont szöveti elemeinek kimerülésével és következményes biokémiai és biofizikai elváltozásokkal magyarázható.
A vestibularis készülék zaj okozta károsodása bizonyos kérdésekben vitás. Sok egyén hangingerre jelentkező szédülését és hányását a zaj egyensúlyszervre (vestibularis készülékre) kifejtett károsító hatásával hozzák összefüggésbe. A szédülés és émelygés, amire egyes munkások, különösen az üzemi munka kezdetén panaszkodnak, a padlózat rezgésével (rázkódás) magyarázható, amely két síkban — a vízszintes és függőleges síkokban — megy végbe és jelentős kitérésű, és gyorsulású lehet. A vízszintes és függőleges rezgések gyorsulása az egyensúlyszerv (vestibularis készülék) adekvát ingereként fogható fel.
Zajártalom kórbonctana
A foglalkozási nagyothallásnak és a zajártalomnak különböző szövettani stádiumait különíthetjük el. A zajhatás legsúlyosabb eseteiben a Corti-szerv minden csiga kanyarulatból maradéktalanul eltűnik (pancochlearis halláskárosodás, apicochleair halláskárosodás, basocochlearis halláskárosodás). Az elpusztult Corti-szerv helyén, az alaphártyán sejtekből álló kis kiemelkedés jelentkezik. Enyhébb zajkárosodás (zajexpozició) esetén a csiga felső kanyarulatának idegrostjai, szőrsejtjei aránylag épek, viszont a csiga alsó kanyarulatban jelentősen károsodtak (basocochlearis halláskárosodás), helyenként teljesen hiányozhatnak. A csiga, (cochlea) felső két kanyarulat spirális dúcai és a szőrsejtek csaknem épek, viszont az alapkanyarulatban a csatorna csaknem üres és kötőszövet tölti ki. Az idegtörzsben elváltozás nem észlelhető.
A folyamat jellegét tekintve, degeneratív atrófiás, a gyulladásos elemek teljesen hiányoznak.
Zajártalom tünetei
A hallószerv zajártalmát lassú és fokozatos romlás jellemzi. A hirtelen beálló nagyothallás egyáltalán nem jellemző a zaj okozta halláscsökkenésre. A zajkárosodás kifejlődésének gyorsasága a zaj jellegétől és intenzitásától, szervezet egyéni tulajdonságaitól, a mindennapos behatás időtartamától, zajexpozíció idejétől és a szociális életkörülményektől függ.
A panaszok közül a leggyakoribb a fülzúgás, amely főképpen az első időkben rendkívül nyugtalanítja a beteget. A fülzúgás tünetet különböző érzetként, fülcsengés, fülbúgás, fülfütyülés, füldobogás, fülpattogás, fülnyikorgás, fülsistergés, fülciripelés, fülpattogás, fülmorajlás, fejzúgás, nyikorgás, vízcsobogás a fülben, kaparó hang a fülben, suhogás a fülben, csilingelés, hangélményként élik meg a betegek.
Fiatal zajban dolgozók gyakran panaszkodnak szédülésről, amely, elmondásuk szerint, a következő érzésekben nyilvánul meg: «a talaj kicsúszik a láb alól», «mintha szédülne a fej», «elsötétedik a szem előtt», «minden inog», stb. A régebben dolgozók már ritkábban számolnak be egyensúlyszervi panaszokról. Halláscsökkenésről a lármás üzemek dolgozóinak a többsége még kifejezett nagyothallás esetén sem panaszkodnak.
A kezdeti stádiumban a magas hangok hallása csökken (basocochlearis halláscsökkenés), tehát a folyamat kifejezetten elhatárolt jellegű. Zajkárosodásra jellemző a zajcsipke, ami a 4000 Hz-en jelentkező idegi hallásromlást jelent. A kezdetben a magas hangokra szorítkozó, egyre fokozódó nagyothalláshoz később a mély hangok károsodása is (apicocochlearis halláscsökkenés, pancochlearis halláscsökkenés) társul. Zajártalom és foglalkozási ártalom nagyothallás előrehaladott eseteiben a teljes hangtartomány érzékelése csökken (pancochlearis halláscsökkenés), amellyel párhuzamosan csökkent a suttogó beszéd értése is.
A nervus cochlearis és a szőrsejtek működészavara a belsőfül zajártalmának feltétlen következménye. Az egyensúlyszerv működése teljesen megtartott maradhat, még súlyos nagyothallás esetén is. Zajártalomban, zajkárosodásban a vestibularis ág tünettana rendkívül szegény. Csupán egyes esetben mutatható ki jelentéktelen eltérés az egyensúlyszerv, a labyrinth ingerelhetőségében, ingerlékenységében.
Az egyensúlyszerv, vestibularis működés spontán zavarai (nystagmus, félremutatás, statikai és járási zavarok) zajártalomban kivételesen észlelhetők.
Zajártalom megelőzése
A hallószerv épségének megőrzése a lármás, zajos üzemekben elsősorban a zaj és a rázkódás kiküszöbölésével, vagy legalább gyengítésével lehetséges. Napjainkban igen sok üzemi munkamód, amely azelőtt rendkívül erős lármával járt, csaknem zajtalanná változott (fémlapok egyenletese, vágása stb.).
Minden üzemben jelentős mértékben csökkenthetjük a zajt a munkagépek gondos kezelésével. A hanghullámok terjedésének gyengítésére és a rázkódások kiküszöbölésére vonatkozó rendszabályokat szem előtt kell tartani, már az üzemi építkezés tervezésekor. A zaj azonban jelentősen csökkenthető a már működő vállalatok üzemeiben is. Ezzel foglalkozik a technikai és építési akusztika.
Az egyéni zajvédelem legrégibb és legelterjedtebb módja a hallójárat vattával történő bedugaszolása. Az utóbbi időben a legkülönbözőbb szerkezetű hallókészülékek és speciális füldugók állnak rendelkezésre a hallójárat bedugására és a belsőfül védelmére. Ezek a védő füldugók és hallókészülékek, kétségkívül csökkentik a dobhártyát érő hanghullámok erősségét, azonban nem befolyásolják a rázkódások terjedését.