Otogen meningitis
Otogen meningitis (meningitisz)
Otogen meningitisen, (fül eredetű agyhártyagyulladás) értjük mindazon betegségeket, amelyeknél az agyhártyagyulladás kialakulásának oka fülészeti eredetű. A szakirodalom az agyhártyagyulladás (meningitisz) nomenklatúra vonatkozásában nem egységes, számos kifejezés használata, mint pl. meningizmus (meningismus), meningitis serosa (meningitis aseptica, savós agyhártyagyulladás) és meningitis purulenta (gennyes agyhártyagyulladás), keveredik a gyakorlatban. A meningismus, meningitis serosa és meningitis purulenta elnevezésen az agyhártyák fertőzésének csupán különböző stádiumait kell érteni.
Otogen meningitis leggyakoribb kiváltó oka többnyire a Streptococcus, Pneumococcus, Staphylococcusok, ritkábban Haemofilus influenzae és Pseudomonas aeruginosa okozta szövődmény.
Az antibiotikumok széleskörű használat óta az agyhártyagyulladások általában ritkábban fordulnak elő, de a heveny, akut középfülgyulladáshoz és az idült, krónikus középfülgyulladáshoz társuló meningitiszek aránya megváltozott.
A fertőzött középfülből a gyulladásos folyamat, a csontkárosodás, csontdestrukció útján vagy a vénák közvetítésével terjed át a fülről az agyhártyára. Az akut középfülgyulladásokban (otitisek) szokatlanul rövid idő alatt kifejlődő meningitisznél a fertőzés útja a nyitva maradt petrosquamózus varrat (sutura petrosquamosa) át vezethet. A kórkép kialakulása természetesen a kórokozók virulenciájától (fertőző képességétől), a szervezet ellenálló képességétől, az alapbetegség természetétől és a fertőzés átterjedésének módozatától is függ. Az otogén meningitis klinikai tüneteit néha nehéz pontosan összhangba hozni a koponyaüregben lejátszódó kóros folyamatokkal. Előfordul ugyanis, hogy igen heves meningitiszben a beteg meghal még a műtét vagy antibiotikus kezelés megkezdése előtt. Máskor a folyamat elhúzódó vagy tünetszegény, és nem sikerül pl. kórokozókat sem kimutatni az agyfolyadékból, liquorból.
Otogen meningitis, otogén meningitisz tünetei
Otogén meningitisz kezdeti stádiuma
Az otogén meningitisz kezdeti stádiumában csupán meningealis jelenségek, a beteg fül oldalán vagy a tarkó táján fejfájás, majd tarkókötöttség észlelhető. A lokalizált és eleinte mérsékelt fejfájás, diffúz fejfájás, feszítő fejfájássá és egyre intenzívebb fejfájássá válik. A láz fokozatosan emelkedik és mindvégig magas, a pulzusszám a vagus izgalma miatt viszont viszonylag alacsony.
A otogén meningitiszes beteg nyugtalan, ingerlékeny, az ínreflexek fokozottak. Néha fénykerülés és a hirtelen, hányinger nélküli hányás az első tünet. A agy-gerincvelői folyadék (liquor) nyomás (agynyomás) kissé fokozódott, de a liquor sejtszám-, liquor fehérje-, liquor cukor- és a liquor chlorid tartalom változatlan.
Otogén meningitisz előrehaldt stádiuma
A betegség előrehaladtával az említett klinikai tünetek kifejezettebbekké válnak. A fejfájás tűrhetetlenségig fokozódik. A Kernig tünet és Brudzinski tünet pozitív. Az általános nyugtalanságot időnként aluszékonyság váltja fel. Az ínreflexek élénksége csökken. A liquor nyomás mindig fokozott, a liquor víztiszta jellege zavarossá válik, mivel a sejtszáma megnövekszik. A fehérjetartalom a normális 15—40 mg-ról 300 mg/100 ml-re növekszik, a klorid (chlorid) tartalom viszont a normálisnál alacsonyabb. A liquor klorid tartalom ilyen irányú változását régebben egyértelműen a meningitisz jellemző tünetének tartották. A klorid tartalom csökkenés azonban a Donnan egyensúly szabálya (Donnan megoszlás) értelmében a liquor fokozott fehérjetartalmával áll összefüggésben. A liquor cukorszintje a fokozott glikolízis (glycolysis) miatt a normális 60—70 mg %-nál kissé alacsonyabb.
Otogén meningitisz végső stádiuma
Otogen meningitis végső stádiumában a tarkómerevség fokozódhat, a delirózus (delirosus) és alvási periódusok váltakoznak. A szemmozgató idegek bénulnak, az ínreflexek kiesnek. A fehérjetartalom változatlanul magas, a cukorszint erősen redukált, esetleg a cukor eltűnik a liquorból. A kórokozók kimutathatók a liguorból. A liquor cukor szintje a baktériumok aktivitásával áll összefüggésben. A cukor újbóli megjelenése viszont kedvező prognosztikai jel. Az egyes esetekben észlelhető végtagbénulások az egyúttal kialakult cerebralis agytályogra utaló tünetek. Terminális stádiumban a beteg inkontinenssé válik. A halál az életfontosságú központok bénulása következtében áll be.
Otogen meningitisz kezelése terápiája
Mind az akut középfülgyulladás, mind a chronikus otitis szövődményeként fellépett otogén meningitisznél azonnali fülműtét javasolt, amely a csecsnyúlvány szanálásából (masoidectomia, radicalis fülműtét), a középső koponyagödri agyhártya, dura és sinus sigmoideus feltárásából áll. Ha az agyhártyagyulladás idült fülfolyamat szövődménye, komplikációja, úgy célszerűbb a fülműtétet az erőteljes antibiotikus kezelés megkezdésével egyidejűleg elvégezni.
Az eredményes kezelés előfeltétele a fülfolyamat és a fertőzés kiterjedt szanálása, a széles spektrumú antibiotikumok és megfelelő kemotherapeutikumok nagy adagú alkalmazása. A fülműtét elvégzése akkor is célszerű, ha a meningitis és a fennálló otitis közötti kapcsolat nem igazolható teljes bizonyossággal. Az otogen meningitisben szenvedő betegnél gondoskodni kell az elegendő folyadék beviteléről. Az otogen meningitisz további kezelése a rendszeres lumbálpunkció (lumbalpunctio), aminek segítségével a liquor nyomást kb. 155 víz/mm-re csökkentjük, és ezáltal az általános panaszokat mérsékeljük.
