Atípusos, früh mastoiditis
A középfülgyulladás és csecsnyúlványgyulladás atípusos, früh mastoiditis oka lefolyása tünetei kezelése
Kiegészítő infúziós kezelés mastoiditisben ←
Az esetek bizonyos százalékában elmosódottak maradnak a középfülgyulladás és csecsnyúlványgyulladás, mastoiditis jellemző tünetei, és néhány tünet teljesen hiányozhat is (früh mastoiditis). Előfordul, hogy a fülbetegség nem kezdődik hevenyen. A mastoiditis lefolyása fájdalmatlan is lehet, nem következik be a dobhártya átfúródása és a fülfolyás. Sokszor a gennyürülés hamar megszűnik, mivel az átszakadt dobhártya nyílása gyorsan összetapad, annak ellenére, hogy a fülben (dobüregben, mastoid sejtekben) folytatódik a gyulladásos folyamat. A csecsnyúlvány kiterjedt pusztulása esetén, sőt koponyaűri szövődmény kifejlődésekor is hiányozhatnak a dobhártyára jellemző kifejezett elváltozások és hiányozhatnak a mastoiditis tünetei is.
Az atípusos mastoiditis lefolyást több ok kölcsönhatása idézi elő.
1. A fertőzés sajátosságai.
2. A halántékcsont szerkezeti tulajdonságai.
3. Általános és helyi reakcióképesség.
Az atípusos középfülgyulladás jellegzetes példája a nyákos középfülgyulladás, mucosus otitis talaján kialakult streptococcus fülgyulladás vagy mukózus középfülgyulladás és mastoiditis.
Az atípusos mukózus középfülgyulladás és mastoiditis
Az atípusos mukózus középfülgyulladás az egyéb középfülgyulladások kíséretében jelentkező kifejezett és állandó tünetek (fülfájdalom, a dobhártya vérbőség, dobhártya elődomborodás, láz) az esetek többségében hiányoznak, vagy elenyésző intenzitásúak. Néha ezek a fültünetek időszakonként észlelhetők. Az atípusos mukózus fül megbetegedésére a nagyfokú halláscsökkenés és az otoszkópiás fültükri kép sajátos elváltozásai hívják fel a figyelmet. A dobhártya fénytelenné válik, kissé vérbő, mérsékelten elődomborodik a felső-hátsó kvadránsában, a dobhártya részletei elmosódottak (lárvált, maszkírozott tünetek). A dobhártya spontán átfúródás, átszakadása csupán a mukózus középfülgyulladás késői szakában történik meg, de akkor sem minden esetben. A fülváladék mennyisége kevés, tapadós-nyákos jellegű, kevés gennyet tartalmaz.
Az atípusos, früh mastoiditis betegség szerfelett veszélyes, minthogy a latens lefolyás és a látszólagos jóindulatúság mellett, kiterjedt csontpusztulás jöhet létre a csecsnyúlványban. A csontszövet gennyes beolvadása következtében a genny áttörhet az agyhártya felé, illetőleg kifelé, a csecsnyúlvány csonthártyája alá. A középfülgyulladásnak ez a formája a csecsnyúlványon végzett műtét nélkül aránylag ritkán gyógyul meg.
A mukózus középfülgyulladás (mucosus otitis) diagnózist a beteg gondos kikérdezése, az egyes kevéssé kifejezett, de jellegzetes tünetek, a klinikai megfigyelés és a halántékcsont röntgenvizsgálata alapján állapítjuk meg. A beteg közérzetének erős zavara, gyengesége, apátiája, elesettsége, munkaképességének kifejezett csökkenése, subfebrilitás, borzongás, a dobhártyán észlelhető zavarosság, a dobhártya kontúrjainak elmosódása képezik az atípusos középfülgyulladás, illetőleg csecsnyúlványgyulladás tüneteit. Az ilyen középfülgyulladás egyik jellemvonása az időszakosan váltakozó javulás és súlyosbodás (a lefolyás nem, folyamatos, remissziók tarkítják). Amennyiben a felsorolt általános és helyi tünetek mellett a beteg kikérdezésekor kiderül, hogy nemrég fülbetegségen esett át kifejezett fájdalom, vagy magas láz nélkül, már elég adatunk van a kórisme megállapításához. Nyákos, mucosus csecsnyúlványgyulladás, mastoiditis röntgenképén destruktív elváltozások láthatók a csecsnyúlványban.
Egyes esetekben a gennyben megtaláljuk a streptococcus mucosust. Azelőtt csupán a kórokozó sajátosságaival hozták összefüggésbe a mukózus középfülgyulladás atípusos lefolyását. Újabban azonban kiderült, hogy hasonló lefolyás egyéb kórokozók jelenlétében is észlelhető.
